Megfigyeltem, hogy egy erős, egészséges fiatalember hogy tartja gyermekét. Gyakran látni ehhez hasonló emeléseket, ezért most megpróbálom megvilágítani, miért fog ettől előbb vagy utóbb fájni a derekunk.

Látható, hogy az apuka deréknál hátrahajlik. Miért teszi ezt? Mert a törzse a gyerekkel együtt most nehezebb, s így ezt az „együttest” kell egyensúlyoznia a lába felett. Értelemszerűen hátrébb kell vinnie saját törzsének súlypontját, különben a gyerek előrehúzná, és szépen „együttesen” orra buknának.

Azonban másképp is hátra lehet vinni a súlyt! Van egy alapszabály:

Hagyjuk békén gerincünk élettani görbületét!

A gerinc élettani görbületeit alapvetően a csigolyák trapéz alakjai adják, a közöttük levő porckorongok lényegében henger alakúak (lásd az ábrát). A teherviselő oszlop mögött találhatók a csigolyanyúlványok (tövisnyúlvány, harántnyúlvány), melyek kisízületekkel kapcsolódnak egymáshoz. A tövisnyúlványok hátrafelé irányulnak, azokat ki lehet tapogatni a hátunkon. Megjegyzem, hogy a nyúlványok által formált csigolyalyukban fut a gerincvelő, ami a központi idegrendszer része.

A gerinc nagyon rugalmas – ettől tudunk össze-vissza hajlani a gerincünkkel. Ez egészen addig rendben is van, amíg csak tornászgatunk, hiszen a porcok rugalmasságának megtartásához kell a mozgás. A baj akkor van, ha a porckorongok vagy a csigolya mögötti kisízületek tartós préselésnek vannak kitéve. Ilyenkor az egyébként „jól megépített szerkezet” előbb-utóbb „megadja magát”, szép fokozatosan instabillá válik: elkopik, meglazul, kitüremkedik stb. A szervezet védekezésképpen megfeszíti a környező izmokat, mészlerakódásokat épít, kompenzál… Az amúgy szépen elrendezett idegek nyomás alá kerülnek. Ezt a fájdalmat érezzük, ha tartósan egy irányba erőltetjük a gerincet, például „rosszul” emeljük a gyereket. Ha a tendencia tartós, akkor előbb-utóbb gerincorvosnál kötünk ki.

A gyerek rossz emelésével több helyen is bánthatjuk a gerincünket: a derék hátrahajlásával például az ágyéki szakaszt bántjuk. Ezt a hátrahajlást aztán a felső szakaszon kompenzálásképp visszahajlítjuk, és így a háti és a nyaki szakasz is érintett lehet. A fenti képen az apuka ahhoz, hogy előrenézzen, a felső háti gerincszakaszát erőteljesen előre hajlítja.

Nade hogy tartsuk a gyereket úgy, hogy ne ártsunk a gerincünknek?

A gyerek tartását úgy foghatjuk fel, hogy a törzs előre kiterjed, ezáltal nehezebb lesz, és az együttes súlypont előrébb kerül. Ezért az egyensúly megtartásához az ember törzsét valahogy hátrébb kell „tenni” a lábfeje felett. De hogyan? A mechanikailag előnyös testhelyzet kivitelezéséhez meg kell tartani a gerinc élettani görbületét. Ez azt jelenti, hogy a törzsnek és a fejnek együttesen lényegében egyenesnek kell maradnia, akár megdöntjük, akár nem. Vagyis a hajlítgatása tilos! Készítettem egy kis rajzot, melyen nagy vonalakban látható a statika.

• A bal oldali képen teher nélkül áll az emberke. Minden testrésze lényegében a lábfeje felett van. Az ember egyensúlyban van, ízületei szabadok.
• A jobb oldali négy képen az emberke egy súlyt (most egy babát) tart, magához ölelve. Ahhoz, hogy a törzs és a fej „egyenes” maradhasson, nagyjából csak ez a négy variáció képzelhető el:

Nézzük meg ezeket egyenként:

1. Az ember enyhén „összecsukódik”, vagyis egy kicsit süllyesztett majomállásban van. Bokáját, térdét és csípőjét kissé behajlítja, törzzsel tehát előre dől.
2. Az ember egész teste kissé hátradől. A súly félig ráfekszik a törzsre. Itt vigyázni kell arra, hogy a térd ne feszüljön, ne „kattintsuk ki” azt hátrafelé!
3. Az ember az egész törzsét hátrébb teszi, de nem dől előre, marad függőleges. Ehhez egy kicsit rogyasztania kell, hiszen a lábfeje előrébb van, mint a törzse alja (csípőízülete).
4. Az ember az egész törzsét hátrébb teszi, de itt sem dől előre, marad függőleges. A térdét nem hajlítja be, a lábát kissé hátrafelé ferdíti. Itt is vigyázni kell, hogy a térd ne feszüljön!

Gerincünket tehát ne hajlítsuk tartósan egyetlen irányba sem, főleg teherrel ne!!! Fontos az is, hogy az izommunka optimális legyen: minimális és egyenletes. De a legfontosabb, hogy a gerincet és az ízületeket ne bántsuk! Legjobb, ha a fenti pózokat váltogatjuk. Tovább bővülhet a variációk sora, ha például az egyik lábunkat előrébb helyezzük, és így extra támaszt nyerünk a földtől.

A következő képen (fél évvel később) az apuka már sokkal előnyösebben tartja gyermekét; pedig csak épp elmagyaráztam a cikkben leírtakat. Még nem is járt az apuka Alexander-technika kurzusra…

Küldjön nekem „gyerektartásos” képet! Az első beküldő féláron kapja a 16 hetes kurzust!