Szeretném megosztani a kedves Olvasóval az egyik videómat. A videó abból az időből való, amikor még csak álmodtam. Az volt az álmom, hogy egyszer majd képes leszek egyenesen állni, nem húz le majd a föld, nem fog fájni a mindennapos lét, sőt, képes leszek élvezni a hegedülést. Mertem nagyot álmodni, és beiratkoztam az Alexander-iskolába.

Ez a videó az iskola elején született; Kepes Juli próbálja mutatni nekem a helyes irányokat. Sose felejtem szavait:

Dobd ki a hangokat az éterbe!

Szerettem volna valóra váltani Juli tanácsát, de akkor még sehogyan se ment. A felvételen jól látszik, hogy lehúz a föld, nem kapok levegőt, és egyáltalán nincs szabad választásom. Képtelen vagyok az „alexanderi irányokat” választani, pedig szeretném. Ha az embernek már felborult az izomegyensúlya, vagyis izmai már nem az „eredeti tervek” szerint működnek, minden nehézzé válik. A szabadság visszaszerzése ilyenkor már bizony egy keserves folyamat…

Nekem ennek az Alexander-technika órának az „élménye” maradandó. Azóta eltelt két év, és most már a hangok majdnem az éterben kötnek ki. Köszönöm a tanácsot, Juli!

Akkor még nem sejtettem, hogy a dal, amit épp hegedülök, ilyen találó lesz. Lassan, de biztosan az álmaim tényleg valóra válnak – s ezt elsősorban az Alexander-technikának köszönhetem.

„Somewhere over the rainbow
Way up high
There’s a land that I heard of
Once in a lullaby

Somewhere over the rainbow
Skies are blue
And the dreams that you dare to dream
Really do come true”

Az „Óz, a csodák csodája” c. filmből: Somewhere over the rainbow (Judy Garland)
Eredeti dal