„Kíváncsian kezdtem az Alexander-kurzust, mivel gyógytornászként sok olyan problémával találkozom (tartáskorrekció, izomegyensúly problémák), melyek különböző úton orvosolhatók, és ez a technika is foglalkozik velük. Szívesen nyitok új irányok felé. Ez egy nagyon érdekes játék és nyomozás is, hogy egy adott ember problémájára milyen természetű, arányú terápia felel meg, melyik lesz az a félmondat, ami esetleg jó irányba tereli a folyamatokat.
Ami szerintem néha már magánál a technikánál is fontosabb, a tanító személye és kisugárzása, mert egy jó példa, vagy inspiráló személyiség be tud indítani folyamatokat és éberen tartja a figyelmet. Ezek alapján voltak elvárásaim és nem is csalódtam, Erzsébet kiváló tanító személyiség, annak minden részletével együtt. A kora és az élettapasztalata impresszív, a kisugárzása olyan fiatalos és lendületes, mint egy huszonévesé, erősségeit és nehézségeit őszintén vállaló és megmutató, nagyon jó humorú, gondolkodó, kreatív ember, így nagyon illik hozzá az Alexander-tanári szerep. Kiemelendő még az önreflexiós és megújulási készsége, ezek mind nagyfokú nyitottságra vallanak. Tehát kész volt változtatni, ha szükséges volt, nem az érdekelte ebben a dologban, hogy ő milyen szuper legyen, hanem hogy a „jó” szülessen meg, nem az a lényeg, hogy egy dolog kinek a személyes sikere. Szerintem kulcskérdés egy jó tanító személyiségében, hogy magát és az életet is képes picit távolabbról szemlélni.
A kurzus egyéni és csoportos foglalkozásokból állt. Általában nagy rohanásban és stresszben jöttem, de mindig jobb állapotban mentem el. Mindkét típusú óra hasznos volt, persze másként.
Csoportos órák: Néha azt gondoltam, hogy bizonyos dolgokat (anatómia) én már elég jól tudok és inkább haladnék gyorsabban, vagy gyakorlatiasabban, de már akkor, vagy kicsit később mindig rájöttem, hogy tanultam újat, más szemszögből láttam meg ugyanazt, tehát mindig hasznos volt az elméleti rész is, rengeteg videóval, elemzéssel, képpel, kiadott dokumentumokkal vagy tárggyal (például a fej súlyát egy teli kuktafazékkal mutatta be és azt cipelve azért valósággá vált az a száraz adat, hogy a „fej 6-8 kg, ezért óvjuk a nyakat”). Ennek ellenére örültem volna egy picit több gyakorlási lehetőségnek, de ehhez több időre lett volna szükség, ami nem állt rendelkezésünkre.
Azért pedig kifejezetten zseniálisnak tartom ezt az óraformát, mert a kommunikáció, a hasonló érdeklődésű, de különböző emberek eszmecseréje nagyon jól be tud épülni a tanulási folyamatokba, valamint más példájából is sokat lehet profitálni. Ehhez hozzájárult a jó hangulatú közeg, ami eleve gyógyító hatású, tehát nagyon meg voltam elégedve a csoportos órákkal.
Egyéni órák: Az egyéni órák felében Erzsébet asztalon dolgozott rajtam, másik felében pedig mindketten aktívan dolgoztunk. Sokszor nagyon fáradtan érkeztem és jól esett az asztali munka, a finom, de határozott meleg kéz érintéseit bármikor el tudom képzelni és máris úgy érzem, hogy irányok vannak a testemben, és ez ad egyfajta kompaktság érzést.
A székmunkánál is volt egy-két emlékezetes pillanat (egyik legemlékezetesebb, legviccesebb talán az volt, amikor azt hittem, mögöttem van a szék és erős koncentrációval leültem, vagyis huppantam a földre), de a viccet félretéve, fantasztikus, amikor az ember megérzi a könnyedséget, az erőltetések nélküli, de fejlődő mozgás- és gondolkodásfolyamatokat. Egyszer nagyon nagy feszültséggel jöttem és hevesen magyaráztam már székmunka közben az eseményeket, amikor Erzsébet „csak” arra kért, hogy ugyanezt nyugodtan folytassam, csak picit lazítsak a torkomon. Nagyon érdekes, már többé nem azok a dolgok jutottak eszembe, mert ez mentálisan is megnyugtatott – normálisan befejeztem egy nem is annyira felkavaró történetet.
Összességében véve, az első pillanattól kezdve beépítettem az életembe és a munkámba is az alexanderi elveket, mert tudok vele azonosulni és hasznosnak, jónak érzem. Persze rengeteg gyakorlással jár még ez a tanulás, de nagyon jó indító volt, és az én szemléleteimmel pont kellemesen meg is férnek ezek az elvek. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy Erzsébet – mint egy jó tanító – nem elvakult, nem hirdeti ennek a rendszernek az egyedüli és kizárólagos üdvét, mint némely sztárguruk, vagy jónak mondott mesterek.
A gyógyítás számomra az elfogadás és a kölcsönös tisztelet alapján valósulhat csak meg, ahol minkét fél ad és kap is, hálával tekint a másikra és elfogadja, hogy a gyógyulás útja sokféle lehet. Pont ez benne a csodálatos.”